[ Pobierz całość w formacie PDF ]

van. Az egyik gimnazista, a másik meg egy kereskedQnél tanul. Csak vasárnaponként árnak
haza. Derék, egészséges fickók, uram. Hiába no, az alma nem esik messze a fájától.
- A házikó most üresen áll? - kérdezte Hans kíváncsian.
- Igen. Senki sem lakja.
- Kár érte! Sok városi ember szeretne magának ilyen házat a természet lágy ölén.
Kegyelmedék, falusiak nem is tudják, milyen jó dolguk van.
- Igaz, ami igaz, Lorbachban nem kell szorongani. A kastélyban legalább negyven szoba és
terem üresen áll. Amellett mit sem számít, hogy lakatlan egy ekkora házikó, mint ez itt.
Az intézQné asszony ki akarta adni nyaralónak a városiaknak, a méltóságos úr azonban nem
járult hozzá. Mondom, bogaras lett, meg egy kicsit emberkerülQ is. No, innen visz le az út a faluba.
Én most a majorságba megyek, uraságodnak le kell szállnia. Jobb kéz felé induljon a faluba, a
távolban láthatja a templom tornyát.
A fiatalember leugrott a kocsiról.
- És ez az út hova vezet? - kérdezte bal felé mutatva.
- Egyenesen a kastélyhoz, uram. Ha ideje engedi, mindenképpen nézze meg egyszer! Tíz perc
alatt odaér a kiserdQn át a park kapujához.
Hans bólintott, és újabb borravalót nyomott a kocsis kezébe.
- Biztosan elnézek arra.
Az öregember kíváncsi szemeket meresztett rá.
- Uraságod a fogadót keresi, igaz-e? Bort és szivart akar eladni a fogadósnak, eltaláltam?
Hozzá szoktak járni ilyen városi urak.
A fiatal doktor felnevetett.
- Eltalálta - felelte jókedvqen.
A kocsis ravasz képet vágott.
- Ismerem én az embereket! Ilyen finom ruhákat csak az utazó ügynökök hordanak. A
kastélyba mostanában nem járnak uraságok.
Az öreg odabiccentett utasának, aztán elhajtott.
Hans nem mozdult, míg a tejszállító kocsi el nem tqnt a szeme elQl. Aztán odasétált a
házikóhoz, és bekukkantott az ablakon.
Odabent lakott tehát az édesapja, amikor körülbelül annyi idQs volt, mint Q most. Ide, a hárs
alá jött el az édesanyja, itt tervezgették a jövQjüket.
MeglepQen otthonos érzést váltott ki belQle a házikó. Három szobából, konyhából és
nyerstéglával kirakott, keskeny folyosóból állt. A szobákban tömör, erQs bútorokat látott, a
konyhában pedig mindenféle háztartási felszerelést.
Bejárta az aprócska épületet, valamennyi helyiségbe benézett. Elképzelte, milyen lenne, ha a
büszke Anita Friesennek itt kellene laknia vele. Felragyogott a szeme. Rendkívül vonzónak
találta, hogy ezen az idilli helyen éljen Anitával, legalábbis átmeneti idQre. A lány bizonyára
felhúzná finom orrocskáját, ha elQállna az ötletével. Elmosolyodott. "Ha úgy szeret, mint én
Qt, akkor ebbe a házacskába is beköltözne velem, és boldog lenne itt" - gondolta.
Elképedve az ablakokra meredt. Ragyogtak a tisztaságtól, noha a ház már hosszú ideje
lakatlanul állt. Az intézQné asszony ezek szerint itt is rendet tart, állapította meg. Egy kép
jelent meg lelki szemei elQtt. Anita szép arcát látta megjelenni ebben az ablakban, amint
boldog mosollyal az ajkán Qt keresi a szeme. Csodaszép, aranybarna haja mögött fehér
függönyök lebbentek illatos felhQként. Karcsú termetét egyszerq háziruha takarta, elébe fehér
kötényt kötött. A fiatalembert elbqvölte a vízió.
- Így akarlak látni, Anita Friesen! Idehozlak, amint a feleségem leszel. Itt, ebben a házban élsz
majd velem. Meg kell tanulnod, hogy csillogás és vagyon nélkül is nagyon boldog lehet az
ember.
Hirtelen felriadt. A közeli majorságból állatok hangját hozta a szél. Körülnézett, mintha
álomból ébredne, és mosoly suhant át az arcán. "Álmodozóvá teszi az embert a földnek ez az
idilli darabkája. Ha Anita a feleségem lesz, elQször ebbe a házba hozom, csak utána viszem el
a kastélyba" - határozta el.
ErQnek erejével elfordult a házikótól, és sietve elindult azon az úton, amelyrQl a kocsis azt
mondta, hogy a kastélyhoz vezet. Tízperces gyaloglás után elérte a park kapuját, és meglátta
Lorbach kastélyát. A tiszta barokk épületet széles teraszok vették körül, alattuk
virágágyásokkal szabdalt, ápolt gyep terült el. A hatalmas parkot kQfal határolta. Azon túl
pompás tölgyerdQ zárta el a kilátást.
Mindeme szépség és gazdagság új ura a magas, kovácsoltvas kapuból lassan körbehordozta
csillogó tekintetét. Különös érzések ébredtek a szívében. Meghatódott. Édesanyja szülQháza
elQtt állt, aki ebbQl a szinte fenséges környezetbQl sietett át a kis intézQi lakhoz, hogy láthassa
a szerelmét. Zokszó nélkül lemondott mindenrQl, hogy álmai férfijával elinduljon a [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]

  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • forum-gsm.htw.pl